egy mazochista vagyok, ez az én bajom. mindig mikor már csak egy karnyújtásnyira van az amit szeretnék és kezdem elhinni, hogy igen, sikerülhet, képes vagyok rá, fogom magam és inkább elszaladok messzire, aztán újra belevágok. sorozatos baklövések. erről vagyok híres, nem hazudtolhatom meg önmagam.
félek is. mi van ha a mérlegen elérem a számom és a centijeim is teljesítik az elvárásokat, utána mi lesz? még kisebb számok és kisebbek és kisebbek, kisebbek, kisebbek... és megszűnök. tudom, hogy legbelül mindig is ezt akartam. eltűnni, megsemmisülni. szomorú, hogy ennyire elcseszett egy lény vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése