vannak dolgok amik mindig szorítják a kezed és te sem ereszted az ő kezüket: a szenvedés, mindig lesz miért, soha nem fogy el az indok rá, az éhség, hiába zabálsz mint egy malacka akkor is kell és kell és még.
tiszta vagyok egy ideje, mint a hó. az az áldott frissen esett hó ami ellepi a szennyt és a hazugságokat.
a nyakam köré teker hurok pedig minduntalan kisebb, ki kell terítenem az agyam kártyáit egy sarlatánnak, hogy rám olvashassa azt amit én már tudok és bezárjon egy olyan helyre amit majd otthonnak kell hívnom, mert ott olyanok élnek mint én. beteg agyak. nem normálisak. rosszul működőek. és olyanok akiknek az anyaméhben marad egy részük. ó édes otthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése