pontpontvesszőcske

- 3 kiló, nem sok, de nekem számít. kevés, de motiváló. mondhatnék még millió meg egy ilyet, de felesleges.

frenetikus lett a félévim is, hármasok tömkelege, néhol köztük megbújik más szám szerényen. vicces szám ez a három, belém csimpaszkodik, pedig én mennék már tovább.

egyébként pont az nap amikor leírtam, hogy két hete nem sírtam este sikerült kiakasztani úgy, hogy egy masszív órán keresztül bőgtem. azalatt a két hét alatt el is felejtettem milyen érzés sírni, utána minden olyan könnyű és szerethető. felfrissít mint egy nyári zápor. persze azért a szívem helyén egy fekete lyuk marad amiből néha előmászik egy, két emlék vegyesen, de nem zavar másszon csak.

már el is felejtettem, hogy milyen érzés az amikor nem éhes vagy már ha nem csak üres, kissé nyomott és könnyed lépésekkel szeled a levegőt

helló

menetel a súlyom lefelé és már két hete nem sírtam. most, hogy ezt leírtam el sem tudom hinni.
egész jó, egész jó.
csak ne érezném úgy, hogy szerelmes vagyok, bár tudom, hogy ezt kialszom, mert nem valós érzelem csak az agyam válasza arra, hogy valakinek kellek.
buta, buta agy.
ha felkészültem rá, leírom a számot is amit a mérleg mutat, látnom kell leírva!

kívánságok és fogadalmak

élesen látok már minden vonalat, kört, négyzetet és azt amiből csak állhat a világ nekem. pontban 00:00-kor megszeghetetlen esküt tettem ennek a világnak, olyan esküt ami gyermeki izgalommal tölt el. letettem a tökéletes esküt a tökéletes évre. nincs több könny a múlt miatt, nincs több nyafogás a sorsom miatt és nincs több sodródás a tengeren. magamnak vágom az ösvényt, letérek a kitaposottról.

ez maradt nekem, az elérhetetlen. erre kell most már csak törekednem.

tökéletes test, tökéletes tanuló, tökéletes barát, tökéletes ember, makulátlan élet.