nagyon rossz kislány vagyok, de nem az a nagyon nagyon...

csak egy kicsit normális akartam lenni

hát egész jól ment mit ne mondjak, bár még nem döntöttem meg a legnagyobb súlyom rekordját, de ha folytatom sikerülni fog. ez most tanulságféle is lehetne, de mekkora az ára ennek most.

holnap elkezdek dolgozni és nem figyeli majd senki, hogy mit eszem és miért. annyiszor kezdtem már újra, de ez most mégis csak más lesz, érzem belül. nem lesz könnyű, de most időm mint a tenger és úgysem érdekel senkit, hogy mi van velem akkor legalább engem érdekeljen nem?

visszatérek 6-7 nap fast erejére, csak, hogy ne hozzak szégyen a világra.

ma

ma ehettem volna csokit (karamellás milkát), de nem ettem, mert erős vagyok.
ma ehettem volna chipset (ketchupos cheetost), de nem ettem, mert erős vagyok.
ma ehettem volna pizzát is, de nem ettem, mert kurva erős vagyok.
az összes kedvenc kalóriabombám egy napon és mindre képes voltam nemet mondani, szörnyen büszke vagyok, szét fog vetni a büszkeség és ez lesz a vesztem.
ezek helyett volt fini tegnapi zöldborsó leves, egy kevéske (2 dl), egy teljes kiőrlésű toast és némi fagyasztott zöldborsó csemegének.
tetszik ez a nap.

..

olyan rég írtam, mintha varázsos felejtőporban fürödtem volna, de talán nem csak felejtőpor volt az a méreg, beitta magát egészen a sejtjeimbe. csak hangokat hallottam: borzasztóan messze állsz attól, hogy kövér legyél; teljesen vékony vagy; nem is szoktalak látni enni nagyon, egyél valamit; neked mióta vannak ilyen vékony lábaid?... igaznak hitt hazug szavak, egy hazug szerelemből, mert borzasztóan buta vagyok hiába gondolom ezt másképp, beleszeretek egy hazudozóba, hátnem ez a világ legnagyobb butasága?

több mint egy hónapot rántott ki szőnyegként az idő a lábam alól, ettem, mert hittem... de ez nem a valóság, nincs szerelem, nincs vékonyság, hiába tettetem magam vaknak. csak rezgő papír szív van, ami lépten-nyomon beleszeret valami jöttmentbe és hájas test, amit hazugságokba csomagoltak.

végre felkapcsolták a koponyámban a lámpát és látok, látok két lábnak nevetett hurkát amik egy végtelen széles csípőben találkoznak, afölött egy gömböc hasat, egy derék egykori helyét, két tűrhető mellett és egy pár megvastagodásnak indult kart. még az a néhány csont is amiről elhittem, hogy látszik a bőröm alatt rendesen visszahúzódott hájágyába.

most tehetnék végtelen, megtörhetetlen ígéreteket, de nem fog menni. már azt is tudom, hogy csak ez a szánalmas körforgás tart életben: enni-nemenni. szükségem van ezekre a periodikus változásokra, hogy örökkön-örökké csak szenvedhessek és ettől érezhessem, hogy igazán élek.

azért rakok ide néhány képet amiről elhiszem, hogy elérhetem és megtörhetem vele a melankólia posványát.

gyönyörű szépek.

pontpontvesszőcske

- 3 kiló, nem sok, de nekem számít. kevés, de motiváló. mondhatnék még millió meg egy ilyet, de felesleges.

frenetikus lett a félévim is, hármasok tömkelege, néhol köztük megbújik más szám szerényen. vicces szám ez a három, belém csimpaszkodik, pedig én mennék már tovább.

egyébként pont az nap amikor leírtam, hogy két hete nem sírtam este sikerült kiakasztani úgy, hogy egy masszív órán keresztül bőgtem. azalatt a két hét alatt el is felejtettem milyen érzés sírni, utána minden olyan könnyű és szerethető. felfrissít mint egy nyári zápor. persze azért a szívem helyén egy fekete lyuk marad amiből néha előmászik egy, két emlék vegyesen, de nem zavar másszon csak.

már el is felejtettem, hogy milyen érzés az amikor nem éhes vagy már ha nem csak üres, kissé nyomott és könnyed lépésekkel szeled a levegőt

helló

menetel a súlyom lefelé és már két hete nem sírtam. most, hogy ezt leírtam el sem tudom hinni.
egész jó, egész jó.
csak ne érezném úgy, hogy szerelmes vagyok, bár tudom, hogy ezt kialszom, mert nem valós érzelem csak az agyam válasza arra, hogy valakinek kellek.
buta, buta agy.
ha felkészültem rá, leírom a számot is amit a mérleg mutat, látnom kell leírva!