ettem: egy pici sajtos pogácsát (amit a szájamba tömtek...), 2 centiszer 4 centis perec darabot (ehhez se én ragaszkodtam..), kettő rágót és ismét egy kevéske rúzst falatoztam a számról.
ittam: 3 korty mérgezően cukros fekete kávét (na jó 2 kávéskanálnyi cukor volt a csészében, de akkor is kegyetlenül undorító volt az íze), egy tejes kávét, valami szívószálas 'gyümölcslevet' ami almából és eperből készült, de állítom, hogy csak cukor volt benne (102 kcal) és kevéske vizet.
rájöttem, hogy feleslegesen tanultam irodalmat, mert csak holnap írunk.
tanultuk végre történelemből a jakobinusokat és az ő játékszerüket. már általánosban is imádtam. viszont most elképzeltem milyen lehet álomra hajtani a fejünket egy ilyen szerkezeten. érzed ahogy átöleli a nyakadat a fa ami elsuttogja neked, hogy kinek a vére festi vörösre. megfagy az idő amíg várod, hogy meghúzzák a fémet szabadjára engedő kart. még van egy utolsó kínzóan hosszú pillanatod, hogy elhitesd magaddal, hogy csak úgy cselekedtél életedben ahogy kellett. kattanás, suhogás és egy szekundumnyi hideg, pont mint amikor egy hópihe esik a kezedre. a szíved ugyan ver még néhányat, de megszűntél a lét ezen síkján. csodálatos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése